III. Az értelemüresség

Sok nap kellett ahhoz, hogy felfedezzem a következő nagy ellentmondást: azok, akik kudarcot hordoztak a szívükben, eljutottak a végső győzelemhez; azok pedig, akik győzedelmesnek érezték magukat, lemaradtak az úton, szétfolyó és kioltott élet növényeiként. Sok nap kellett ahhoz, hogy a legmélyebb sötétségből eljussak a fényhez, és nem tanítás vezetett, hanem elmélkedés.

Ezt mondtam magamnak az első napon:

1. Nincs értelem az életben, ha a halállal minden véget ér.

2. Legyenek bár tetteink megvetendőek vagy kiválóak, igazolásuk mindig egy új álom, mely űrt hagy maga után.

3. Isten olyan valami, ami nem bizonyos.

4. A hit annyira változékony dolog, mint a józan ész vagy az álom.

5. Az, hogy „mit kell tennünk”, teljességgel vitatható, és nincs semmi, ami a magyarázatokat végérvényesen alátámasztaná.

6. Annak a „felelőssége”, aki elkötelezi magát valami mellett nem nagyobb, mint azé, aki nem kötelezi el magát.

7. Érdekeim szerint cselekszem, és ez nem tesz sem gyávává, sem hőssé.

8. „Érdekeim” nem igazolnak, és nem is hiteltelenítenek semmit.

9. Az „én indokaim” nem jobbak, és nem is rosszabbak másokéinál.

10. A kegyetlenség borzalommal tölt el, de sem ezért, sem önmagában véve nem rosszabb vagy jobb a jóságnál.

11. Az, amit ma én mondok vagy mások mondanak, holnap már nem érvényes.

12. Meghalni nem jobb, mint élni vagy meg sem születni, de nem is rosszabb.

13. Felfedeztem – és nem tanítással, hanem tapasztalattal és elmélkedéssel –, hogy nincs értelem az életben, ha a halállal minden véget ér.


 
Design and SEO by Webmedie
SEO Bredbånd Udvikling Internet