IV. A függőség

Második nap:

1. Semmi, amit teszek, érzek vagy gondolok, nem tőlem függ.

2. Változékony vagyok, és a környezet hatásától függök. Amikor meg akarom változtatni a környezetet vagy az „énemet”, a környezet változtat meg engem. Így a város vagy a természet felé fordulok, a társadalmi megváltást keresem vagy egy olyan új küzdelmet, mely igazolná létemet… Minden esetben a környezet késztet arra, hogy egyik vagy másik magatartást válasszam. Így az érdekeim és a környezet egy helyben tartanak.

3. Azt mondom tehát, mindegy, ki vagy mi dönt. Ilyenkor azt mondom, élnem kell, ha már abban a helyzetben vagyok, hogy élek. Ezt mondom, de nincs semmi, ami ezt igazolná. Elhatározhatom magam, habozhatok vagy maradhatok, ahol vagyok. Mindenesetre az egyik dolog átmenetileg jobb, mint a másik, de végeredményben nincs „jobb” vagy „rosszabb”.

4. Ha valaki azt mondja nekem, hogy aki nem eszik, meghal, azt válaszolom majd, hogy ez valóban így van, és szükségleteinél fogva kénytelen enni; de azt nem teszem hozzá, hogy az evésért folytatott küzdelme igazolja létét. Ahogy azt sem állítom, hogy ez rossz. Egyszerűen csak annyit mondok, hogy egyéni vagy közösségi szempontból a fennmaradáshoz szükséges tényről van szó, amely azonban értelmetlennek bizonyul akkor, amikor az ember elveszti a végső csatát.

5. Ezenkívül azt is mondom, hogy küzdelmükben közösséget vállalok a szegényekkel, kizsákmányoltakkal és üldözöttekkel. Azt mondom, hogy ezzel az azonosulással „megvalósítom önmagam”, ugyanakkor megértem, hogy semmit sem igazolok vele.

 
Design and SEO by Webmedie
SEO Bredbånd Udvikling Internet