XIV. Útmutatás a belső úthoz

Amennyiben az eddigieket megértetted, egy egyszerű gyakorlat segítségével megtapasztalhatod az Erő megnyilvánulását. Nem ugyanaz azonban, ha egy többé-kevésbé megfelelő szellemi hozzáállást alkalmazunk (amivel egy technikai feladathoz közelítenénk), mint ha egy olyan hangulatot, illetve érzelmi nyitottságot teremtünk magunkban, melyhez hasonlót a költészet ébreszt. Ezért az ilyen igazságok átadásához használt nyelvezet próbálja elősegíteni ezt a hozzáállást, mely sokkal inkább magához a belső érzékeléshez, mintsem a „belső érzékelésről” alkotott elképzeléshez visz közel.

Most pedig kövesd figyelmesen azt, amit elmagyarázok neked, mivel arról a belső tájról lesz szó, mellyel akkor találkozhatsz, ha az Erővel dolgozol, és azokról az irányokról, amelyek felé szellemi mozgásaidat terelheted.

„A belső úton járhatsz sötétséggel vagy fénnyel kísérve. Figyelj a két útra, melyek megnyílnak előtted.

Ha hagyod, hogy lényed sötét vidékek felé vetődjön, tested nyeri meg a csatát, és uralkodik feletted. Akkor szellemek, erők és emlékek érzetei és látomásai tűnnek majd fel. Arra egyre lefelé vezet az út. Ott lakozik a Gyűlölet, a Bosszú, az Idegenség, a Birtoklás, a Féltékenység és a Maradni vágyás. Ha még tovább ereszkedsz lefelé, elönt majd a Csalódás, a Neheztelés, sorban mindazon ábrándok és vágyak, melyek pusztulást és halált hoztak az emberiségre.

Ha a fény felé irányítod lényedet, minden egyes lépésedet fáradtság és ellenállás kíséri majd. Az emelkedés okozta fáradtságnak megvannak a maga okai: életed rád nehezedik, emlékeid súlyosak, korábbi cselekedeteid gátolják a felemelkedést. Ez a mászás tested miatt nehéz, mely hajlamos uralkodni rajtad.

Az emelkedés során tiszta színek és ismeretlen hangok különös vidékeivel találkozol.

Ne menekülj a megtisztulás elől, mely úgy hat, mint a tűz, és elborzaszt kísérteteivel.

Állj ellen az ijedtségnek és a csüggedésnek!

Állj ellen az alsóbb, sötét vidékek felé való menekvés vágyának! Állj ellen az emlékekhez való ragaszkodásnak! Maradj belsőleg szabad, közömbös az álomkép-tájjal szemben és elszánt a felemelkedésre.

A tiszta fény feltűnik a magas hegyláncok csúcsain, és az ezerszín vizek felismerhetetlen melódiák között zúdulnak le fennsíkok és kristálytiszta mezők felé.

Ne félj a fény erejétől, mely egyre erősebben távolít el központjától. Fogadd be, mintha folyadék vagy szél lenne, mert bizonyosan az élet van benne.

Amikor az óriási hegyláncok között rátalálsz az elrejtett városra, tudnod kell, hogy hol van a bejárat. De ezt tudni fogod, abban a pillanatban, hogy az életed átalakult. Óriási falai formákban vannak megírva, színekben vannak megírva, és „érezhetőek”. Ebben a városban őrzik a megtettet és a megteendőt… De a te belső szemednek homályos az átlátszó. Igen, a falak számodra áthatolhatatlanok!

Vedd magadhoz az elrejtett város Erejét. Térj vissza az élet sűrű világába, fénylő homlokoddal és fénylő kezeiddel.”


 
Design and SEO by Webmedie
SEO Bredbånd Udvikling Internet