XVI. Az erő kivetítése

1. Ha tapasztaltad már az Erő átáramlását, megértheted, hogy különböző népek, hasonló jelenségek alapján, ám a megértés teljes hiányában, hogyan indítottak útjukra szertartásokat és kultuszokat, melyek aztán vég nélkül szaporodtak. Így az előbb említett tapasztalatok révén sokan „megkettőzve” érezték testüket. Az Erő megtapasztalása azt az érzést keltette bennük, hogy ezt az energiát ki tudják vetíteni önmagukon kívülre.

2. Az Erőt „kivetítették” másokra, valamint befogadására és megőrzésére különösen „alkalmas” tárgyakra. Bízom benne, hogy nem esik majd nehezedre megérteni, hogy a különböző vallásokban milyen szerepet töltöttek be bizonyos szentségek, vagy mit jelentettek a szent helyek és az – állítólag – Erővel „feltöltött” papok. Amikor a templomokban egyes tárgyakat hittel imádtak, ünnepléssel és szertartásokkal vettek körül, azok bizonyosan „visszaadták” a hívőknek az ismételgetett imádságok által felhalmozott energiát. Az emberi valóság megismerését pedig korlátozza az a tény, hogy ezen jelenségekre majdnem mindig a kultúrának, a helynek, a történelemnek illetve a hagyományoknak megfelelő, külső magyarázatokat adtak; holott mindennek a megértéséhez elengedhetetlen az alapvető belső tapasztalat.

3. Az Erőnek e „kivetítésével”, „feltöltésével” és „visszaállításával” a későbbiekben még foglalkozunk. De már most mondom neked, hogy ugyanez a mechanizmus tovább él még az elvilágiasodott társadalmakban is, ahol a vezetőket és a hírességeket különleges dicsfény övezi annak a szemében, aki látja, sőt akár meg is kívánja „érinteni” őket, illetve meg akarja szerezni öltözetük vagy személyes tárgyaik egy-egy darabját.

4. Hiszen minden „magasabb rendűnek” a megjelenítése a szemmagasság, a tekintet hétköznapi síkja fölött helyezkedik el. „Magasabb rendűek” azok a személyiségek, akik a jóságot, a bölcsességet és az erőt „birtokolják”. A „magasságokban” vannak a hierarchiák, a hatalmak, a zászlók és az állam. Nekünk, földi halandóknak fel kell „emelkednünk” a társadalmi ranglétrán, és mindenáron a hatalom közelébe kell kerülnünk. Milyen rossz nekünk, akiket még ezek a mechanizmusok irányítanak, melyek egybeesnek a belső megjelenítéssel, amely szerint fejünk a „magasban” van, míg lábunk a földhöz tapad! Milyen rossz nekünk, amikor hiszünk ezekben a dolgokban (és hiszünk bennük, mert megvan a maguk „valósága” a belső megjelenítésben)! Milyen rossz nekünk, amikor külső tekintetünk nem egyéb, mint a belső tekintet fel nem ismert kivetítése!


 
Design and SEO by Webmedie
SEO Bredbånd Udvikling Internet