XIX. A belső állapotok

Most el kell érned azoknak a belső állapotoknak a megfelelő érzékelését, melyekkel életed és különösen a fejlődésen való munkálkodásod során találkozhatsz. Ezeket az állapotokat csak képekkel – ez esetben allegóriákkal – tudom leírni. Az allegóriák előnye véleményem szerint az, hogy „vizuálisan” össze tudnak sűríteni összetett lelkiállapotokat. Másrészt az az egyedi megközelítés, mely ezeket a lelkiállapotokat egyazon folyamat különböző pillanataiként fűzi egybe, változást jelent a mindig töredezett leírásokhoz képest, melyeket azoktól szokhattunk meg, akik ezekkel a dolgokkal foglalkoznak.

1. Az első állapotot, melyben az értelemüresség uralkodik (az, amire már a könyv elején utaltunk), „szétfolyó életerőnek” fogjuk nevezni. Mindent a fizikai szükségletek irányítanak, de ezeket gyakran összetévesztjük ellentmondásos vágyakkal és képekkel. Errefelé sötétség uralkodik az okokban és a teendőkben. Ebben az állapotban az ember változó formák közt elveszetten vegetál. Erről a pontról csak két úton lehet továbblépni: a halál vagy a mutáció útján.

2. A halál útja zűrzavaros és sötét tájra vezet. A régi népek ismerték ezt az ösvényt, és szinte mindig a „föld alá” vagy szakadékok mélységeibe helyezték. Mások e birodalomba azért látogattak el, hogy utána fényes magasságokban „támadjanak fel”. Meg kell értened, hogy a halál „alatt” a szétfolyó életerő lakozik. Az emberi elme a halállal járó felbomlást talán későbbi átalakulási jelenségekhez köti, sőt az is lehet, hogy a zavaros mozgást a születést megelőzővel kapcsolja össze. Ha irányod emelkedő, a „halál” előző állapotoddal való szakítást jelent. A halál útján egy másik állapot felé emelkedsz.

3. Ide érkezvén a visszaesés menedékével találkozunk. Onnan két út nyílik: a megbánásé és az, amelyik a felemelkedésre szolgált, vagyis a halálé. Ha az elsőt választod, az azért van, mert döntésed az eddigi életeddel való szakítás felé hajlik. Ha újból a halál útjára lépsz, visszaesel a szakadékokba, azzal az érzéssel, hogy a kör bezárult.

4. Tehát, korábban azt mondtam, hogy egy másik ösvényen is megszökhetünk a szakadékbeli életerő elől, és ez a mutáció útja. Ha ezt az utat választod, azt azért teszed, mert ki akarsz emelkedni gyötrelmes állapotodból, ám anélkül, hogy látszólagos előnyeinek egy részéről hajlandó lennél lemondani. Ez tehát hamis út, melyet „görbe útként” ismerünk. Sok szörnyeteg került ki e kacskaringós folyosó mélységeiből. Ostrommal akarták bevenni a mennyországot, anélkül, hogy a poklot elhagyták volna, s ezáltal végtelen sok ellentmondást bocsátottak a köztes világba.

5. Feltételezem, hogy a halál birodalmából felemelkedve, és tudatos megbánást mutatva elérkeztél a hajlamosság lakhelyéhez. Lakhelyedet két vékony palló tartja: a megtartás és a kudarc. A megtartás útja hamis és bizonytalan. Amikor ezen jársz, az állandóság illúziójával áltatod magad, de valójában sebesen ereszkedsz lefelé. Ha a kudarc útjára térsz, emelkedésed gyötrelmes ugyan, de ez az egyetlen út, amely nem hamis.

6. Kudarctól kudarcig haladva elérkezel a következő pihenőhöz, melyet a „letérés lakhelyének” hívnak. Vigyázz, melyiket választod az előtted lévő két út közül: vagy az elszántság útjára lépsz, mely alkotáshoz vezet, vagy a neheztelés útjára, mely ismét lefelé, a visszaesés irányába terel. Itt a következő dilemmával szembesülsz: vagy a tudatos élet útvesztője mellett döntesz (és ezt elszántan teszed), vagy nehezteléssel visszatérsz előző életedbe. Sokan vannak, akik, miután nem sikerült önmagukon felülkerekedniük, lehetőségeik útját itt elvágják.

7. De te, aki elszántan emelkedtél, az „Alkotás” fogadójában találod magad. Ott három ajtót találsz: az elsőt „Bukásnak”, a másodikat „Próbálkozásnak”, a harmadikat pedig „Leértékelésnek” hívják. A Bukás egyenesen a mélységekbe vezet, és csak egy külső véletlen taszíthat feléje. Nehéz ezt az ajtót választanod. A Leértékelésé pedig kerülő úton vezet a szakadékokba, úgy, hogy újra megteszed a már megtett utakat, egyfajta háborgó spirálon, miközben egyfolytában újraértékelsz mindent, amit elvesztettél és amit feláldoztál. Ez az önvizsgálat, mely a Leértékeléshez vezet, kétségkívül hamis vizsgálat, mely során lebecsülsz és eltorzítasz bizonyos dolgokat, melyeket összehasonlítasz. Egybeveted az emelkedés során tett erőfeszítéseket azokkal az „előnyökkel”, melyekről lemondtál. Ellenben ha közelebbről vizsgálod meg a dolgokat, meglátod, hogy nem emiatt mondtál le bármiről is, hanem más okokból. A Leértékelés tehát úgy kezdődik, hogy meghamisítjuk az okokat, melyek látszólag függetlenek voltak a felemelkedéstől. Most pedig azt kérdezem: Mi téveszti meg az elmét? Talán egy kezdeti lelkesedés hamis okai? Talán a vállalkozás nehézsége? Talán olyan áldozatok csalóka emléke, melyek nem is léteztek, vagy melyeket más okok vezéreltek? Én azt mondom és kérdezem egyben: a házad már rég kigyulladt, és ezért döntöttél az emelkedés mellett. Vagy most azt gondolod, hogy házad az emelkedés miatt gyulladt ki? Körülnéztél talán egy kicsit is, hogy lásd, mi történt a környező házakkal? …Kétségtelen, hogy a középső ajtót kell választanod.

8. Menj fel a Próbálkozás díszlépcsőjén, és egy labilis kupolába érkezel. Onnan menj tovább egy szűk és kanyargós folyosón, melyet „ingatagságként” ismersz majd meg, míg egy fennsíkhoz hasonló, tágas és üres térbe nem érkezel, melynek az „energia nyitott tere” a neve.

9. E térben megrémülhetsz a kihalt és óriási tájtól, és a hatalmas, mozdulatlan csillagoktól átlényegült éjszaka rémisztő csendjétől. Ott, pontosan a fejed fölött, meglátod majd a Fekete Hold sejtelmes alakját az égboltra szegezve… egy furcsa, beárnyékolt Holdat, amely pontosan a Nappal szemben helyezkedik el. Ott meg kell várnod a virradatot türelmesen és hittel, hiszen ha nyugalmad megőrzöd, semmi rossz nem történhet.

10. Ebben a helyzetben előfordulhat, hogy azonnali kiutat keresel innen. Ha ez történne, akkor vaktában útra kelhetnél bármilyen cél felé, ahelyett, hogy bölcsen megvárnád a nappalt. Emlékezned kell rá, hogy ott (a sötétségben) bármely mozdulat hamis és általában „rögtönzésnek” hívják. Ha elfelejted azt, amit most említek, és rögtönzött mozdulatokat teszel, biztos lehetsz benne, hogy örvény ragad el, és ösvényeken és lakhelyeken át hurcol egészen a felbomlás legsötétebb mélyéig.

11. Milyen nehéz megérteni, hogy a belső állapotok egymásba kapcsolódnak! Ha látnád, milyen szigorú logikával rendelkezik a tudat, észrevennéd, hogy az előbb leírt helyzetben az, aki vaktában rögtönöz, végzetszerűen kezdi el leértékelni a többieket és önmagát. Később feltolulnak benne a kudarc érzései, majd a neheztelés és a halál felé zuhan, és végül eljön mindannak a feledése, amit valaha is sikerült észlelnie.

12. Ha a síkságon sikerül kivárnod a nappalt, szemed előtt feltűnik a sugárzó Nap, mely számodra először világít rá a valóságra. Akkor meglátod majd, hogy minden létezőben él egy Terv.

13. Innen nehéz lezuhanni, hacsak nem akarsz önként leereszkedni sötétebb vidékek felé, hogy magaddal vidd a fényt a homályba.

Nem érdemes tovább taglalni ezeket a témákat, mert tapasztalat hiányában megtévesztenek azáltal, hogy a képzelet világába helyezik át azt, ami megvalósítható. Szolgálja javadat, amit eddig mondtunk. Ha mindaz, amit elmagyaráztam nem volna hasznos a számodra, ugyan mivel ellenkeznél? Hiszen semminek nincs alapja és oka a szkepticizmus számára, mely a tükör képéhez, a visszhang hangjához vagy az árnyék árnyékához hasonló.

 
Design and SEO by Webmedie
SEO Bredbånd Udvikling Internet