1. Fontold meg észrevételeimet. Bennük a külső világ csupán allegorikus jelenségeit és tájait kell megsejtened. Ugyanakkor a szellemi világ valós leírásait is tartalmazzák.

2. Azt sem kell hinned, hogy azok a „helyek”, melyekkel utad során találkozol, valamiféle önálló létezéssel bírnak. Ehhez hasonló félreértések gyakran elhomályosítottak mély értelmű tanításokat, és így egyesek még ma is azt hiszik, hogy a mennyek, poklok, angyalok, démonok, szörnyetegek, elvarázsolt kastélyok, távoli városok és egyéb hasonló dolgok látható valósággal bírnak a „megvilágosodottak” számára. Ugyanez az előítélet – csak ellentétes értelmezéssel – vezetett félre olyan bölcsességgel nem rendelkező szkeptikusokat, akik e dolgokat egyszerű illúzióknak vagy képzelgéseknek tekintették, melyektől a lázas elmék szenvednek.

3. Szükséges megismételnem tehát: azt kell megértened, hogy mindez valós szellemi állapotokról szól, még ha a külső világ tárgyaival jelképezzük is őket.

4. Vedd figyelembe az elmondottakat, és tanuld meg felfedezni az igazságot az allegóriák mögött, melyek olykor félrevezetik a tudatot, máskor azonban olyan valóságokat fejeznek ki, melyeket megjelenítés hiányában lehetetlen felfogni.

Amikor az istenek városairól beszéltek, ahová különböző népek megannyi hőse akart eljutni; amikor a Paradicsomokról beszéltek, ahol istenek és emberek átlényegült, eredeti mivoltukban éltek együtt; amikor bukásokról és özönvizekről beszéltek, nagy belső igazság mondatott ki.

Később a megváltók elhozták üzenetüket, és kettős természettel érkeztek hozzánk, hogy visszaállítsák ezt a nosztalgikus, elveszett egységet. Újfent nagy belső igazság mondatott ki.

Csakhogy amikor minderről úgy beszéltek, hogy az elmén kívülre helyezték, tévedtek vagy hazudtak.

Megfordítva, ha a külső világot összetévesztjük a belső tekintettel, akkor ez a tekintet új utak bejárására kényszerül.

Így, ma a kor hőse a csillagok felé repül, korábban ismeretlen vidékeken át. Világából kifelé repül, s anélkül, hogy tudná, valami a belső és fényes központ felé hajtja.